Esterházy Antal herceg: A magyar állam óriási feladatot vállalt

Megindító, ahogy Esterházy Antal herceg arról beszél, hogy mit érzett akkor, amikor hosszú, hosszú évek után megérkezett Eszterházára és beléphetett a kastély ódon kapuján. Azt is elárulja, hogy miért érdemes a fiataloknak nyelveket tanulnia és miért vállalt a magyar állam óriási feladatot. A Blogstar-interjúból kiderül az is, hogy miért lett Eszerházából Fertőd...

Március végén, egy hangulatos koncert előtt ültünk le beszélgetni a fertődi Esterházy kastélyban. Otthonosan foglalt helyet – naná, hiszen egykoron a családja otthona volt a folyamatos felújításnak köszönhetően régi szépségét napról napra visszanyerő épületegyüttes és frenetikusan gyönyörű park -, bár tartása, eleganciája híven tükrözi főúri neveltetését, tempója, ruganyossága maximális cáfolata az életben háta mögött hagyott súlyos évtizedeknek. Személye június negyedike, Trianon szemszögéből is érdekes. Blogstar-interjú.

Herceg úr, mikor lovagolt utoljára?

Nem is olyan régen, olyan hat hónapja, Belgiumban. Annak idején a leuveni egyetemre jártam, és 14 évig éltem Belgiumban. Az ottani ismerősökkel és lovaikkal szívesen kilovaglok, amikor csak tehetem.

A kilovaglásokról a gyerekkora kapcsán sokat lehet olvasni, hallani. A mi generációnk számára ez már tulajdonképpen a múlt: történelem. Hogyan kell elképzelni ezeket az alkalmakat?

Régen egészen más volt  a kilovaglás, mint manapság. Éppen mostanában beszélgettünk róla, hogy - a lovaglás újbóli népszerűsítése okán is - megint össze kellene hozni egy Esterházy huszár bandériumot, mely hétvégente lovas bemutatót tartana itt Eszterházán. Jó lenne, ha a kastély körül újra életre kelne a lovasság, mint a 18. századi kastélyépíttető ősöm, Esterházy „Fényes” Miklós herceg idején, aki saját huszárjaival ment a csatába. Amikor királyi méltóságokat, nemeseket fogadott, felnyergelték a lovakat, és a vendégek mind kilovagoltak a végtelen Lés-erdőbe.

Ha már a csatát említette, az arisztokráciával kapcsolatosan az a tévképzet él, hogy nem vették ki a részüket semmiféle háborúból, hanem jobbágyaikat, parasztjaikat küldték oda, miközben élték úri életüket. Ehhez képest például az ön édesapjának pályája egészen mást mutat...

Édesapám harckocsiparancsnok volt a II. világháborúban. Először még sikerült megmenekülnie, majd a budai hegyekben futott bele a frontba, megsebesült, majd lelőtte egy orosz, aki nem tudta, kit is rejt a magyar egyenruha.

Jól tudom, hogy a nagyapja pedig a hadifoglyokat hozta haza a Vöröskereszt berkein belül?

Igen, ez így volt.

Mit gondol, van-e még létjogosultsága az olyan fajta - arisztokrata, de egyben polgári –gondolkodásmódnak, neveltetésnek, életvitelnek, melyben önök részesültek, vagy már eljárt az idő azok fölött, akiket a vadászatok és az anekdotázgatások kötnek össze?

Lenne létjogosultsága, de még nem tartunk ott, hogy teljes mértékben visszatérjen. Vannak olyan országok, ahol többé-kevésbé megmaradt ez az úri életmód, ilyen például Anglia. A fiam Oxfordba és Cambridge-be járt, és ha meglátogatja a kint élő rokonait és barátait, még most is rendszeresen kilovagolnak. Ott máig él ez a gyönyörű szokás, illetve az az arisztokrata jellemzés, hogy akinek nemesi titulusa van, az lovon is megjárja.

Ön szerint miért vált „szitokszóvá” a gróf, báró és herceg elnevezés Magyarországon, amivel Önök ellen lehetett hangolni az embereket?

A kommunista érában intéztek ellenünk összehangolt támadást, a szovjet megszállás és a kommunista uralom súlyos bűnöket követett el e tekintetben Magyarországon és Kelet-Európában. Tették ezt annak ellenére, hogy az oroszoknál is vannak még túlélők abból az időszakból, amikor az orosz arisztokrácia hasonló életet élt, mint a magyar...

Az interjúra jövet azon gondolkodtam, hogy Önnek szerencséje van abból a szempontból, hogy 2014 óta olyan miniszter – Lázár János - felügyelte a kastélyfelújításokat és -renoválásokat, aki középiskolás kora óta rajongója a magyar arisztokráciának. Aztán 2013-ban tartottak itt egy kormányülést is, ahol elhangzott, fontos cél, hogy Eszterháza kulturális ablak legyen a világ felé. Kinyílt már ez az ablak?

Annak idején Orbán Viktor miniszterelnökkel beszélgettem a lehetőségekről. Elmondtam neki, hogy nem akarom és nem is tudom visszavenni a kastélyt az államtól, mely a háború óta tulajdonosa annak. Azt javasoltam, fogjunk össze, gondolkodjunk és cselekedjünk közösen. Igyekszem bemutatni a kormányzatnak a kastélyban, a hagyományokban, az idegenforgalomban rejlő lehetőségeket, hogy minél többet kihozhassunk az együttműködésből. A munka már megkezdődött Eszterházán, elindult a felújítás, az idegenforgalom fellendítése, de még hatékonyabb koordinációra van szükség. Számomra már az is rendkívül örömteli, hogy megegyeztünk abban, hogy itt élhetek a családdal az állami tulajdonú kastélyban.

Ilyen rendes főbérlői vannak.

Természetesen igyekszem ezt meghálálni, például azzal, hogy a hangversenyeken bemutatom a zenészeket, ismertetem, mit adnak elő, mindez hogyan függött össze Haydnnal, egyáltalán: bevezetem a vendégeket a miliőbe. Ezt nagyra becsüli a magyar állam, e tekintetben ez az egyik kulcs, ami megnyitja számomra őseim kastélyát. Úgy tudom, kicsit más feltételekkel, de  további kastélyok, így például a keszthelyi esetében is hasonló irányelvek szerint történhet majd a fejlesztés. Örülök, hogy maradt a kormány és ez a (kultúr)politikai irányítás, mert számomra ez jelenti a garanciát arra, hogy nem esnek megint nekünk, nem veszik el tőlünk ismét a kastélyokat valamilyen központi érdekekre hivatkozva.

Ön a tanulmányai és szerteágazó családi kapcsolatai révén is a világ számos pontján megfordult. Világlátott ember. Az édesapja autóversenyző is volt, ön több évtizeden át dolgozott nagy nemzetközi cégek képviseletében úgy tucatnyi országban. Herceg úr, mindezen tapasztalatokkal a zsebében hogyan tudná összehasonlítani a 2010 előtt magyar közállapotokat az ország jelenlegi helyzetével?

Alapvetően 1990, a rendszerváltás jelentett fordulópontot. Azelőtt igen ritkán jöttem Magyarországra, talán háromszor-négyszer járhattam itt, de akkor is csak egy-egy napra ugrottam át Ausztriából.

Nem éreztem itt jól magamat, ellenségnek számítottam. Ami a konkrét kérdését illeti, 1990 mellett 2010 is egyfajta választóvonal. A korábbi szocialista kormányok produktumához képest az Orbán-kormány teljesítményét az ég és föld közötti különbséghez tudnám hasonlítani. Határozott és egyértelmű választ adtak a magyarságot és Európát fenyegető legnagyobb veszélyre, az illegális bevándorlásra.

Orbán Viktor azt ígéri, addig ide nem teszi be a lábát egy migráns sem, amíg ő a miniszterelnök. Megemelem a kalapom ez előtt a vállalása előtt. Komoly kihívással néz szembe, mert aki vele szemben áll, az nemzetközi milliárdos, és minden követ képes megmozgatni. Úgyhogy elhúzódó folyamatra számítok. 

Hazánk számára pozitív fejlemény, hogy Ausztria is ugyanazt az álláspontot kezdte el képviselni a bevándorlás ügyében, mint Magyarország.

Tulajdonképpen csatlakoztak a Visegrádi Négyekhez. Az osztrákoknak amúgy mindig az volt a diplomáciai eljárásuk, hogy valamit nem mondanak ki, de azért csinálják. Náluk a dolgok nem fehérek vagy feketék, hanem sötét- vagy világosszürkék, ezt világosan kell látni.

Ha már fekete vagy fehér: Eszterháza vagy Fertőd?

Visszakérdezek: ön szerint miért ásták ki ezt a régi településnevet (Fertőd) még a rendszerváltás előtt? Azért, hogy az Esterházy nevet eltüntessék.

És most van törekvés arra, hogy visszakerüljön?

Kényes kérdés. Tudni kell egyébként, hogy a család Galántáról származik, ez a mai Szlovákia. A Felvidéken is voltak Esterházyak. Egy gróf Esterházy-ág XIV. Lajos alatt Franciaországba emigrált, és ott megalapította a francia hadsereg a lovasságának egy részét. Úgyhogy vannak francia Esterházy huszárok is, büszkén viselik a nevet a zászlójukon.

Igencsak szerteágazó családról van szó, milyen logika vagy kulcs alapján lehet a legegyszerűbben megrajzolni az Esterházy-családfát?

Nem könnyű, mert a hercegi mellett van négy grófi ág is.

Ezek - attól függően, hogy hol volt a birtokuk - el vannak szórva Magyarország, Felvidék és Szlovákia között. Szlovákiából származunk, minden Galántán kezdődött. Mindegyik Esterházy galántai, a grófok és a hercegek is. Egyébként a nagycsaládon belül e tekintetben nem teszünk egymás között különbséget.

Az életében előfordult olyan, hogy véletlenül összekevert Esterházyt Esterházyval? 

Gyermekkoromban megtörtént, nem tagadom.

Egyedüli gyermek volt, ami egy kis privilégiumot is jelentett. Többet engedtek meg önnek a szülei, mint másnak?

Nem. Azért engedtek meg a szüleim többet, mert mint „taknyos” többet harcoltam ki magamnak.

Nyilvánvalóan komoly szülői odafigyelést, kiváló neveltetést kapott, nyelveket sajátított el. Mi az, ami példaként szolgálhat ebből a mai gyermekek számára? Mit üzen a mai fiataloknak, miért tanuljanak?

Ez által nyílik meg számukra a nagyvilág. Azt javaslom nekik, használják ki a lehetőséget és menjenek külföldi iskolába. Tanuljanak nyelveket, tegyenek szert azokra az ismeretekre, melyeket idehaza nem lehet elsajátítani, utána pedig mindenféleképpen térjenek haza, és kamatoztassák tudásukat Magyarország épülésére.

Ön is hazatért. Magyar hercegként él?

Külföldön is ekként tartottak számon. Tudták, hogy menekült vagyok, de azt mondták rám: a magyar. Egy magyar, aki herceg? Ezen sokan meglepődtek, és érdeklődtek, a királyi családból származom-e? Az az igazság, hogy nagyon közel álltunk a Habsburgokhoz. A Habsburg uralkodók elismerték azokat az erőfeszítéseinket, melyeket a Monarchiáért tettünk, benne Magyarországgal, Ausztriával és a Felvidékkel. Azt hiszem, a vagyonunk egy részét is annak köszönhetjük, hogy a Habsburgok előnyben részesítettek bennünket másokkal szemben.

A kastélyban gyönyörű bútorkiállítás fogadott, ilyenkor szabadon szárnyal az ember fantáziája, és elképzeli, mennyivel gazdagabb lehetett egykoron Eszterháza festmények, szőnyegek vagy bútorzat tekintetében. Ön mikor érezné úgy, hogy ha nem is ért véget a felújítás, de visszakapta régi patináját?

Még sokára. A magyar állam óriási feladatot vállalt, de sokat profitálhat is ebből, mert a felújított kastély rangos látványossága lesz az országnak, és a magyarok öntudatának is jót tehet, hogy Eszterháza újra a régi fényében a miénk. Számomra fontos, hogy beleszólhatok abba, miként lehet szebbé és jobbá tenni, örömmel segítem az ez irányú kezdeményezéseket. Még azt sem mondom, hogy minden esetben nekem van igazam, minden véleményt és ötletet jó szívvel fogadok, örülök, hogy a kormányzati oldalról sok a jó szándék és a pozitív elképzelés.

Amikor hosszú, hosszú, hosszú évek után először megérkezett ide, belépett a kapun, elérzékenyült?

Elsírtam magam.

Attól, ahogy a kastély kinéz?

Nem, azért, hogy visszajöhettem ide, és már senki nem tiltotta meg, hogy legalább bemenjek megnézni. Ó, de szép lehetett ez annak idején, és milyen szép még mindig – villant át az agyamon. A következő pillanatban már az foglalkoztatott, mit is mennyit kell majd tenni érte, hogy visszanyerje régi szépségét. 

Forrás: aktualis.blogstar.hu

https://fertodikastely.blogstar.hu/./pages/fertodikastely/contents/blog/53597/pics/lead_800x600.jpg
A jelen,Esterházy,Esterházy Antal,Eszterháza,herceg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?